Azt, hogy mit és hogyan pakolsz a túrára, két fő szempont határozza meg: mit akarsz vinni, és mibe tudod mindezt belerakni.

Kezdjük azzal, hogy mit is kéne vinni. Az attól függ, hogy hova, milyen körülmények közé készülsz, hol fog megszállni, enni, és mik a terveid. Ez nyilván túránként változik, és hogy némileg egyszerűsítsem a dolgom, leírom, hogy én mit vittem Új-Zélandra. Ezt fogom alapnak használni. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy mire van szüksége, de esetleg találtok egy-két ötletet, megoldást, amit hasznosíthattok. (A felszerelésről, ruházatról részletesebben másik cikkekben lesz szó, így most nem fogok mélyre ásni az egyes témáknál.) A cuccal nagyon el lehet szállni, csak kirakod a szoba közepére, amit vinni akarsz, és nyom vagy három mázsát. Úgyhogy ami nem feltétlenül szükséges, azt hajítsd ki.

Ruha:

- alsók, zoknik, pólók, nadrág. Ezekből nem kell sok, hiszen mindenhol útba lehet ejteni kempingeket, ahol lehet géppel mosni. Ha nem, akkor marad a kézi mosás, szappannal. Ha mezt használsz napközben, és bringás gatyát, akkor eleve nem koszolódnak hamar a nadrágok, pólók, alsók, így nem is kell annyi belőlük. Érdemes egy strapabíró nadrágot vinni, utazáshoz, túrázáshoz, és a tábori élethez. Több nem kell, mert csak a helyet foglalják. Ha ez elázik, vagy valamiért le kell venned, max. felveszed a bringás nadrágot.

- mez, nadrág, kabát, pulcsi. Bringás nadrágokból és mezekből én négyet-négyet vittem, egy-egy hosszúujjú/-szárú volt. Miután a nadrágokat alsónadrág nélkül használom, ahogy illik, ezeket az esti zuhanyozás során ki is mostam azon melegében, és reggelre szépen meg is száradtak, legtöbbször… Ha nem, akkor volt még két váltás. Ugyanez vonatkozik a mezekre is. A kabát könnyű és vízálló legyen, elég egy, a pulcsik közül a polár anyagú a legjobb, jó vastag (300-as a legjobb) tegyen, és ebből is elég egy.

- kesztyű. Ízlés dolga, én szoktam használni, de megvagyok nélküle is.

Táborozás:

- sátor. A legtöbb túrán szükség van rá. Könnyű legyen, gyorsan fel tudd állítani, és bírja a cudar időt is.

- hálózsák, polifoam. Ha sátor kell, ezek is kellenek. Évszaknak megfelelő legyen, minél könnyebb, és kisebb helyet foglaljon.

- főző, étkészlet. Érdemes vinni, ha már sátrazol, bár sok kempingben van konyha, és edények is. Azonban ha mindez veled van, nyugodtan tudsz vadkempingezni is teljes kényelemben, nem kell azért kempingbe menned, mert amúgy nem tudsz főzni. Persze olcsóbb országokban az ember este, száz km megtétele után inkább elmegy kajálni, mint hogy még x óráig főzőcskézzen. De pl. Skandináviában hatalmas összegeket lehet spórolni, ha te főzöl.

- fejlámpa. Ez aranyat ér este a sátorban és környékén, és a bringán is használható.

A bringa cuccai:

- gumi. Én két belsőt szoktam vinni, de mostanában külsőt már nem. Ez utóbbi kevés kivételtől eltekintve nem hirtelen megy tönkre, és pótlásáról ezért általában előre lehet gondoskodni. Úgyhogy inkább nem cipelem. Ha viszel, kevlár legyen, hogy össze lehessen hajtani.

- szerszámok. Ízlés kérdése, az alap cuccok kellenek (küllőhúzó, gumijavító, stb), ha repülővel mész, legyen veled pedálkulcs is. Bonyolultabb szerelésekhez nem szoktam szerszámot vinni (pl. racsni). A szerszámokkal nagyon el lehet szállni egyébként, mondván, hogy „erre is lehet szükség”, aztán tele is lesz egy táska öt kiló vassal.

- alkatrészek. Legyen veled küllő, és nipli. Aztán néhány csavar és anya, fékbetétek, néhány szem lánc. Van, aki váltót is visz magával, meg felnit, de szerintem ennyi erővel már egy másik bringát is feltehetsz hátulra… Nem vagyok különösebben híve a sok szerszámnak meg alkatrésznek. Persze, minden megeshet, de tapasztalataim szerint, ha jól fel van a bringa készítve, akkor a legtöbb cucc végig a zsák alján pihen. Ráadásul a csomag súlyának jelentős részét képezik e dolgok. Ha pedig nem a vadonba mész, általában mindig megoldható a szervizelés, maximum kicsit kalandosan.

Ha hosszabb túrára mész, nagy valószínűséggel két pár táskára lesz szükséged, kiegészítve egy kisebb hátizsákkal. Ennyire legalább szükség van, ha kényelemesen el akarsz férni, és nem akarsz mindent a bringára lógatni. Inkább maradjon hely, mint hogy kevés legyen. Azonban óvakodjatok attól, hogy „van még hely!” felkiáltással addig pakoljátok az extra cuccot, amíg tele nem lesz a táska.

A pakolásra térve azt hiszem, hogy ismét a saját „élményeket” veszem alapul. Van tehát egy első és egy hátsó pár táska, egy kisebb hátizsák. Ebbe kellene beleférni. A sátor és a matrac külön kerül fel a bringára, tehát a többi cuccot kell elosztani valahogy.

Első pár: én az egyikbe a hálózsákot, a másikba ruhákat tettem. Ezzel a lehető legkönnyebbé tettem a táskákat, ami a kormányzás és a bringa stabilitása miatt fontos. Az első táskák ált. kisebbek mint a hátsók, így kevesebb is fér beléjük. A ruhás táska tetejébe tettem a kabátot, így ha hirtelen jött a zuhé, nem kellett sokáig pakolnom. Az első csomagtartóra tehát ez a két táska került, valamint keresztben a matrac. Volt még egy kis kormánytáska is, amiben napi cuccok, térkép, csoki, ilyesmi volt.

Hátsó pár: először mindkét táska aljába kb. egyenlő arányban olyan cuccokat raktam, amik egyrészt bírják ütődéseket, másrészt pedig nem kell őket minden nap elővenni. Ide kerültek a tartalék belsők, elemek, szerszámok, ilyesmik. Az egyik táska aztán ki lett nevezve „konyhának”, ide raktam be a gázpalackot, főzőt, lábast, és a kaját. Így minden egyben volt, nem kellett minden zsákot összetúrni, ha kajálni akartam. Az ember csak leakasztja, és kész, vagy egyben elviszi a konyhába, ha kempingben alszik. Praktikus. A másik táskába néhány ruha, törölköző, tartalék kaja, könyvek kerültek. A táskák tartalma persze egy nagyobb bevásárlás után ugrásszerűen megnőtt, több csomag müzlit, gyümölcsöket stb. kellett elosztani. Miután a két táska fenn van a csomagtartón, közéjük fektettem a sátrat, majd az egészre keresztben a hátizsákot.

Hátizsák: ebben egyrészt némi ruha, pulóver, és a fotós cuccaim, objektívek voltak. Utoljára egy Tatonka BigWall zsákot használtam, ami cordurából van, és meglepően jól bírta az esőt. A cuccok belül azért nejlonzacskókban voltak, és néha az egész zsákot beletettem egy nagy szemeteszsákba, ha látszott, hogy esni fog. A zsák kampós gumikötelekkel került rögzítésre, így a cucc kompakt egészet alkotott.

Na ennyi. Ez így szépen is hangzik, de az az igazság, hogy a túra elején mindig nagy a káosz. Mindent rossz helyen keresel, rossz helyre raksz vissza, így az összes táskát át kell túrni valamiért. Azonban pár nap után kialakul a rend, és onnan kezdve már minden jól működik. Lógnak a kormányról a száradó zoknik, a banán ott fityeg az első táska tetejére kötve, szóval lassan egész otthonossá válik az egész.